Krumplis Vakarcs Lecsóval...... "Romák pizzája"

A receptet megköszönöm Duende nevű bloggoló társamnak
Tudjátok. Rajongok a vékony lapos, kovásztalan kenyerekért. Legyen az tortilla, csapati, roti, pászka, pita, mindegy. Egyszer valahol a neten, azt olvastam, hogy a vakarcsot előszeretettel eszik ráhalmozott lecsóval.
De ez most a pityókás fajta.
Hát meg is értem. "Cigány pizza", szuper! :)

Hozzávalók a krumplis vakarcshoz (ez 5-7 db):
20 dkg maradék főtt burgonya pürésítve,
1 csapott evőkanál zsír (vagy olaj, de a zsír autentikusabb),
só,
20 dkg liszt
és annyi víz, hogy összeállós, gyúrhatós tésztát kapjunk.

A burgonyát teljesen pürésre összetörtem, adtam hozzá zsírt, kevés sót, lisztet és annyi vizet, amennyivel nem kemény, de nem is ragacsos tésztát tudtam összeállítani. Kis gombócokat készítettem belőle, kinyújtogattam őket sorban körülbelül fél centi vastagra és serpenyőben mindkét felüket megsütöttem.

A lecsó receptje pedig

A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó.  Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele. Nem kell hozzá bors, meg más fűszer, sem fokhagyma, semmi. Mert az már nem a magyar lecsó.

Először is.

1. A lecsó nem paradicsomos paprika. Vagyis, a paprika súlyaránya mindig legalább kétszer annyi, mint a paradicsomé. De inkább háromszor. Vagyis 1/3 rész-súly paradicsom, 2/3 rész-súly paprika. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Lecsóba cukrot nem teszünk.

2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.

3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 milliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.

4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát...  Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia.  A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)

5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...

6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípős paprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)

Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' la nature változatot írtam-írom le.

7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.

8. Igazán jó lecsót csak igazi, nap érlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.

Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
2 közepes paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál pirospaprika.

Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen reccsenős-kemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.

Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehér kenyeret, mert a lecsó csak fehér kenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk Zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!

Lecsót készítettem, most teljesen natúrt, csak zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, só és pirospaprika került bele.
Ráhalmoztam a lecsót, megcsurgattam tejföllel. Egy pohár jóféle bor vagy sör is dukál mellé. :)